Tatai Környezetvédelmi Zrt. mottója

 

Szennyvíziszap kezelési és hasznosítási stratégia megalapozásának vizsgálata

03-KKM-VIZDIPLOMACIA-2019

A magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium 2019-ben pályázatot hirdetett a hazai vízipar külpiaci tevékenységét elősegítő projektekre 03-KKM-VIZDIPLOMACIA-2019 referenciaszámon. A Tatai Környezetvédelmi Zrt. ezen a pályázaton megbízást és költségvetési támogatás nyert a „Szennyvíziszap kezelési és hasznosítási stratégia megalapozásának vizsgálata” című, KKM/10872-6/2019 Adm. azonosítószámú pályázatával.

 

1. A feladat célja

Jelen dokumentum egy átfogó stratégiai anyag megalapozását tűzi ki célul. A projektben egy országos szintű szennyvíziszap felmérés valósult meg, mely a jelenleg keletkező szennyvíziszapok (kommunális, ipari) minőségi, és mennyiségi paramétereinek vizsgálatán keresztül valósul meg.

A tanulmány elsődleges célja az egyes települési, térségi szennyvíztisztítókból származó szennyvíziszapokra vonatkozó adatok összegyűjtése, elemzése, és értékelése, melynek eredményeként átfogó képet kapunk a Montenegróban keletkező szennyvíziszapok minőségi és mennyiségi állapotáról. A projekt további eredményként kidolgozásra kerültek a szennyvíziszapok várható jövőbeni alakulásáról, hasznosításának lehetőségeiről szóló elemzések a rendelkezésre álló adatok függvényében.

A projekt az alábbi feladatok megvalósítását tűzte ki célul:

Helyzetértékelés

·         A tanulmány kidolgozásához szükséges adatgyűjtés az elérhető hatósági, és üzemeltetői adatbázisokból, mely az iszapok jelenlegi minőségi, és mennyiségi keletkezésének, hasznosításának vizsgálatából áll

·         Az iszapok keletkezésére, hasznosítására, és végpontok azonosítására vonatkozó helyzetkép készítése

Elemzések elkészítése

·         Helyzetértékelés eredményi alapján problémák azonosítása, jövőbeni változások felvázolása (Az iszapok keletkezésének, hasznosításának, és ártalmatlanításának jelenlegi, és előre jelzett alakulása)

·         Javaslatok megfogalmazása a helyzetértékelés, és elemzések eredményinek függvényében az alkalmazott hasznosítási, ártalmatlanítási technológiák, és felvevő pontok megválasztására figyelembe véve a magyarországi tapasztalatokat.

A projekt során a szükséges adatgyűjtés és kapcsolattartás a releváns felügyeleti állami szervekkel, önkormányzatokkal, és lokális, helyi szennyvíztisztítókkal valósult meg. A tervezett projekt megvalósításához a Tatai Környezetvédelmi Zrt szakértőivel együttműködve, a Naturaqua Zrt. a szakterület további, magyarországi és montenegrói szakértőit vonta be.

2. A stratégia megalapozása

 

Intézményi háttér

Az EU-s csatlakozás felgyorsította Montenegróban a jogalkotási folyamatokat és megerősítette a környezetpolitika szerepét. Ennek keretében számos törvény született a környezet és fenntartható fejlődést érintő témakörökben (Környezeti törvény, Levegővédelmi törvény, Természetvédelmi törvény, Nemzeti Parkok törvénye, Hulladékkezelési törvény, Energia törvény, Energia hatékonysági törvény stb.). 2008-ban létrejött és 2009-től működik lépett a Környezet- és Természetvédelmi Ügynökség (EPA – Environmental and Nature Protection Agency), amely a Fenntartható Fejlődés és Turizmus Minisztériumának háttérintézménye és a Környezetvédelmi törvény operatív végrehajtási hatósága.

A 2008-ban alapított intézmény a montenegrói és nemzetközi, környezetvédelemmel kapcsolatos joganyag végrehajtásáért felelős, a Fenntartható Fejlődés és Turizmus Minisztérium háttérintézménye. Ide tartozik többek között a releváns környezetvédelmi monitoring tevékenység, adatbázisok, nyilvántartások, jelentések összeállítása is, valamint környezetvédelmi engedélyek kiadása is. Az Ügynökség tart kapcsolatot a nemzetközi és belföldi intézményekkel, hatóságokkal, illetve információt nyújt az érdeklődők széles körének.

Önkormányzati struktúrát tekintve, Montenegró sajátos geográfiai adottságaiból adódóan nagyon sok – közel 1300 – lakott terület van az országban. Ezek között, különösen a hegyvidéki területeken számos kicsi, illetve időszakosan lakott terület van, ami kihívást jelent az szennyvízkezelési lépések központi szervezése számára. Nagy felelőssége van tehát a 23 montenegrói önkormányzatnak, hiszen e problémák és feladatok mindig „helyben” jelentkeznek. 2007 óta a helyi önkormányzatok környezetvédelemmel kapcsolatos jogköreit szélesítették. Új felelősségi köröket és lehetőségeket kaptak, hogy alakítsák a helyi környezetvédelmi politikát. Ennek gyakorlatba ültetésére viszont korlátozottak a lehetőségeik, mivel ehhez nincs elegendő és megfelelően képzett emberük, erőforrásuk.

 

Szabályozási és stratégiai háttér

Montenegró 2018. december 10-én a Brüsszeli Kormányközi Konferencián megnyitotta a – Környezet és Éghajlatváltozásról szóló 27. fejezetet. Montenegró jelentős előrelépést tett a környezettel és az éghajlatváltozással kapcsolatos jogszabályok összehangolása és végrehajtása terén, valamint szintén jelentős előrelépés történt a vonatkozó EU irányelveknek a szennyvízkezeléssel kapcsolatos nemzeti jogszabályokba történő átültetésében. Ennek ellenére továbbra is jelentős erőfeszítésekre van szükség a kivitelezés és végrehajtás terén, különös tekintettel a vízminőségre, a természetvédelemre és a hulladékgazdálkodásra vonatkozóan.

A 91/271 / EGK (a települési szennyvízről) irányelvet átültették a nemzeti jogszabályokba a kommunális szennyvízkezelésről szóló törvény (Official Gazette Montenegro: OGM 02/2017), valamint az irányelv végrehajtására vonatkozó egyéb törvények révén.

A hulladékokról és az iszapokról szóló fontos EK irányelveket nagyrészt átültették a montenegrói jogi szabályozásba, az iszap felhasználásának és ártalmatlanításának feltételeit az új hulladékokról szóló törvény (OGM, 64/11) és az iszapokra vonatkozó szabálykönyv (OGM, 89/09) szabályozza. A 2014–2020-as időszakra szóló nemzeti hulladékgazdálkodási terv (National Waste Management Plan) fontos intézkedéseket és célokat határoz meg, amelyeket Montenegrónak el kell érnie a hulladéklerakók, hulladékok lerakókba történő csökkentésének érdekében; az egyik legnehezebb cél a biológiailag lebontható hulladékok hulladéklerakókba történő 50% -kal történő csökkentése 2020-ig. (Water Supply and Sanitation Adriatic Coast, 2014; WSSAC, 2014,)

Montenegróban létesülő új szennyvíztisztító telepek a szennyvíziszap mechanikus víztelenítését tervezik, ez azonban csak 25% szárított szárazanyag tartalmú iszapot eredményez. Talajjavítási célra történő hasznosítása a természeti adottságok miatt szinte lehetetlen, mivel – hasonlóan a magyarországi szabályozásokhoz, - karszton, illetve 12%-os lejtésű területen, valamint öko-gazdálkodás esetén tilos a kihelyezés. További, talajban történő felhasználáshoz (földmunkák, útépítés) vagy a hulladéklerakókba történő ártalmatlanításra a magas szervesanyag tartalom, valamint az elégtelen mechanikai és biológiai stabilitás miatt nem megfelelő. Ennek a szárazanyag-tartalomra vonatkozó célok elérésének jelentős operatív következményei vannak, különösen a szállítás szempontjából, és ez kulcsfontosságú szempont.

Az Európai Uniós jogalkotás, és annak a Montenegrói jogharmonizációja

Releváns főbb nemzeti rendeletek és stratégiák:

 

·         Vízügyi törvény (OGM 27/2007, 32/2011, 47/2011, 48/2015 és 52/2016)

·         A kommunális szennyvízkezelésről szóló törvény (OGM 02/2017)

·         A kommunális szolgáltatásokról szóló törvény (OGM 55/2016)

·         Szabálykönyv az érzékeny és érzékeny területek meghatározására a vizek szennyezés elleni védelme érdekében, OGM 32/2016

·         Határozat az érzékeny területek meghatározásáról, javaslat, 2017

·         Szennyvíztisztítási terv a tengerparti és a közép- / északi régiókra, 2004/2007

·         Vízgazdálkodási stratégia, 2016

·         Urban WasteWater Directive, és a Directive Specific Implementation Plan, előkészítés alatt

 

1       86/278/EGK (szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelméről)

Az irányelvet szinte teljes egészében átültették a hulladékgazdálkodásról szóló törvény (OGM, 64/11) és a szabálykönyv (OGM 89/09, Rulebook on Sludge). Nemzeti szintű iszapkezelési tervet készítettek a 2014–2020-as nemzeti hulladékgazdálkodási terv szerves részeként.

 

2       91/271 EGK (a települési szennyvíz kezeléséről)

Az irányelv többek között meghatározza az egyes ipari ágazatok (Montenegró esetében elsősorban az élelmiszeripar, például az élelmiszer-feldolgozó és sörfőzdék) szennyvízének kezelésére és kibocsátására vonatkozó követelményeket. (Az irányelvet átültették a nemzeti jogszabályokba a kommunális szennyvízkezelésről szóló törvény (OGM 02/2017) révén.)

A települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvnek (UWWTD) való megfelelést biztosító intézkedések megtervezése és végrehajtása során az egyik legfontosabb szempont a meghatározása / körvonalazása az érzékeny, és a „kevésbé érzékeny területeknek”.

 

3       99/31/EGK (A hulladéklerakókról)

Ezt az irányelvet nagyrészt a hulladékgazdálkodásról szóló törvénybe (OGM, 64/11) és a hulladéklerakókról szóló szabályzatba (OGM, 46/11) építették be.

A hulladékgazdálkodásról szóló jelen törvény (OGM, 64/2011), MoSDT, a 2011/3 / évre nyúlik vissza. Általában szabályozza a kommunális és ipari hulladékok, valamint az orvosi vagy állatorvosi hulladékok, vagy a szennyvíziszapok felhasználását és ártalmatlanítását.

 

4       A hulladékgazdálkodásról szóló törvény (OGM, 64/2011) releváns cikkei előírják:

·         Az iszap megengedett használata (59. Cikk)

·         Az iszap engedély nélküli használata (60 cikk)

·         Az iszap feldolgozása és felhasználásának engedélyezése (61. cikk)

 

3. A stratégia magalapozása

3.1 Környezeti és infrastrukturális adottságok

 

Montenegró környezeti kulcsproblémái a gyors és szabályozatlan urbanizálódásból, a nem kellően átgondolt és tervezett, koordinálatlan területhasználatból és az ebből fakadó konfliktusokból, valamint a piacgazdaság térhódításával járó hiányosságokból erednek. Ugyan a klasszikus nehézipar súlya a gazdaságban már nem olyan jelentős, az ipari környezetterhelés és a kommunális infrastruktúra kiépítettségének alacsony színvonala komoly környezeti kihívásokat eredményez.

A vízfogyasztás mértéke az elérhető vízkészlet nagyságához mérve igen magas, főleg a nyári időszakban, amikor a víz mennyisége korlátozott. A problémákat még tetézi a vízellátó rendszer rossz állapota: az ivóvíz fele elszivárog, még mielőtt elérné a fogyasztót. Az ivóvízellátás fő forrása a felszín alatti vízbázis, de víztározók és egyéb természetes felszíni vizek is hozzájárulnak a teljes készlethez, ezáltal a lakosság 98%-a számára elérhető tiszta ivóvíz.

 

1. ábra: Vízfogyasztás változása (%) 2005, 2008, 2011 (2005=100%)

A vízfogyasztás ágazati eloszlása átalakult 2005-2011 között. A lakossági vízfogyasztás mértéke megnőtt, míg az öntözésre használt víz mennyisége drámaian csökkent. A gyártási folyamatokhoz és villamosenergia-termeléshez használt víz mennyisége szintén alacsonyabbá vált (1. ábra).

A másik kiemelkedő probléma a szennyvízkezelés. A városi lakosság kevesebb, mint fele csatlakozott a szennyvízhálózathoz. A kezeletlen szennyvíz egy részét a tengerbe, folyókba, tavakba engedik, más része a repedt csöveken keresztül beszivárog a talajba. A tengerparti fürdővizek minőségének ellenőrzésére 2 hetente kerül sor a nyári szezonban májustól októberig, melynek során jó vízminőségi fokozatba sorolhatóak a tengerparti fürdőhelyek, rövid, átmeneti szennyeződés megjelenésével 1-3 helyszínen. Az országban egyre több helyen, így például Budvában, Podgoricában, Mojkovacban, Zabljakban, Nikšićben és Kotorban is működik már olyan szennyvíztisztító telep, melyben biológiai tisztítás is zajlik. Várhatóan további városokban is létesülnek újabb telepek.

A montenegrói 37 agglomeráció közül 14 rendelkezik különféle üzemi állapotú szennyvíztisztító telepekkel és szennyvíztisztító eljárásokkal, a szennyvíztisztító telep méretétől és a szennyvízigénytől függően. A meglévő szennyvíztisztító telepek teljes telepített kapacitása 454 050 LE. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy jelentős eltérés van a tényleges csatlakozási arányok (befolyó szennyvíz mennyisége) és az épített szennyvíztisztító telep kapacitása között. Néhány településen (például Nikšić, Tivat / Kotor) a szennyvíz terhelése jóval alacsonyabb, mint a szennyvíztisztító telep kapacitása. Másrészt a Podgoricában összegyűjtött szennyvízmennyiség megközelítőleg kétszer akkora, mint a meglévő szennyvíztisztító tényleges telepített kapacitása. Ez az eltérés meglehetősen alacsony szennyvíztisztítási arányt eredményez (291 642 LE a szezonális csúcsterhelésnél), szemben a teljes telepített kapacitással, amely körülbelül 454 050 LE.(Main Master Plan Report_2019)

A felülvizsgált Master Plan-ben és a DSIP-ben elemzett 37 agglomerációt a következő méretosztályokba sorolták be:

 

·         2 agglomeráció több mint 100.000 LE (fő)

·         4 agglomeráció 50 000 - 150 000 LE (nagy)

·         9 agglomeráció 15 000 - 50 000 LE (közepes)

·         1 agglomeráció 10 000 - 15 000 LE (kis-közepes)

·         16 agglomeráció, 2 000–10 000 LE (kicsi)

·         5 agglomeráció, 2000 LE alatti (nagyon kicsi) - az UWWTD 7. cikkével összhangban (Council Directive of 21 May 1991 concerning urban wastewater treatment (91/271/EEC)

A lakosság jelenlegi szolgáltatása a szennyvízgyűjtő szolgáltatásokkal önkormányzatonként nagyon változó, míg a teljes (átlagos) szolgáltatási lefedettséget a teljes népesség 47,5%-ára becsülik. A szennyvíz összegyűjtésének aránya szintén régiónként változik, míg az északi régióban meglehetősen alacsony - körülbelül 38%; a part menti régióban az arány jelentősen magasabb - a népesség mintegy 52%-a. A települési vízellátó társaságok és az illetékes nemzeti intézmények (MSDT és MONSTAT) által nyújtott információkkal összhangban a meglévő szennyvízgyűjtő hálózatok (fő csatornák és gyűjtőhálózatok) teljes hossza körülbelül 915 km.

A települési szennyvízkezelésről szóló törvény (Law on Waste Management) értelmében minden város, és falu (agglomeráció), mely több mint 2000 lakossal rendelkezik, csatornarendszerrel rendelkezzen az alábbi határidőkre:

  • >15000 LE – 2025 December 31
  • 2000 – 15000 – 2027 December 31

 

3.2 A keletkező szennyvíziszapok jelenlegi és távlati becslése

 

A szennyvíztisztító telepekről kikerülő iszap szárazanyag tömeg egyértelmű összefüggésben van a telep biológiai terhelésével. Általában ez az összefüggés úgy jellemezhető, hogy a szennyvíztisztító telep LE-ben mért terheléséből minden LE után – technológiától függően – évente 18–25 kg iszap szárazanyag keletkezik.

A pontos mennyiség függ a beépített technológiáktól, amelyet a hulladékgazdálkodási stratégia ismertette. A dokumentumban található kalkulációk alapján (az országban keletkező szennyvíziszapok becsült tömege elosztva az ország teljes biológiai terhelésével) Montenegróban átlagosan a becsült fajlagos szennyvíziszap mennyiség 19,5 kg iszap sza./LE*év.

Az egyes önkormányzatokra vetített éves szennyvíziszap mennyiségeket (tonnában) a várható biológiai terhelés és a becsült 19,5 kg iszap sza./LE*év fajlagos szennyvíziszap szárazanyag tartalommal számítva az alábbi táblázat tartalmazza:

Önkormányzat

Régió

Becsült szennyvíziszap mennyiség
2017 [t sz.a.]

Becsült szennyvíziszap mennyiség
2030 [t sz.a.]

Becsült szennyvíziszap mennyiség
2040[t sz.a.]

Andrijevica

Északi

101

82

69

Berane/Petnjica

Északi

725

690

663

Bijelo Polje

Északi

953

830

744

Kolašin

Északi

163

126

102

Mojkovac

Északi

173

136

112

Plav / Gusinje

Északi

281

259

242

Pljevlja

Északi

629

496

411

Plužine

Északi

56

37

26

Rožaje

Északi

500

509

517

Šavnik

Északi

34

20

13

Žabljak

Északi

67

54

45

Cetinje

Középső

371

316

278

Danilovgrad

Középső

387

460

529

Nikšić

Középső

1 680

1 582

1 508

Podgorica

Középső

5 011

5 808

6 538

Bar

Parti

1 424

1 553

1 644

Budva

Parti

1 637

2 106

2 477

Herceg Novi

Parti

1 241

1 183

1 114

Kotor

Parti

615

607

597

Tivat

Parti

503

533

551

Ulcinj

Parti

696

699

688

Teljes Montenegró

17 245

18 086

18 868

 

3.3 A szennyvíztisztító telepek jelenlegi és távlati kapacitása

A projekt során azokat a jelenleg működő szennyvíztisztítókat vizsgáltunk, melyekről adatszolgáltatást kaptunk, azok meglévő és a tervezett kapacitásukkal együtt. Emellett a parti régióra rendelkezésünkre állt a Vodacom által készített szennyvíziszap kezelési tanulmány vezetői összefoglalója (Updating of the Sludge Disposal Study for the Coastal Area of Montenegro – Executive Summary), ebben pedig szerepelnek a parti szennyvíztisztítók tervezett kapacitásai.

A tervezett kapacitások alapján a következők mondhatók el:

-          Az északi régió 11 önkormányzatából csak 5-ből kaptunk adatokat a szennyvíztisztítókról. A tisztítóval rendelkező települések távlati kapacitása egy kivételével kielégítő a becsült terhelésekhez képest. A maradék 6 önkormányzatról nem állt rendelkezésre információ, ezek össz terhelése nagyságrendileg kétharmada az északi régió terhelésének.

-          A középső régió 4 önkormányzatából 2 esetében kaptunk adatokat: míg Niksic esetében a meglévő létesítmény kapacitása elegendő a távlati becslések szerint is, addig a Podgoricába tervezett létesítmény a jelenlegi terhelést sem tudja kezelni.

-          A parti régióban minden településen üzemel, vagy a későbbiekben üzemelni fog szennyvíztisztító telep, ezek kapacitása elegendő a jelenlegi és a jövőbeli becsült mennyiségek kezelésére. Budva esetében a jövőbeli becsült biológiai terhelés meghaladja a kapacitást, azonban ebben az esetben a jövőbeli terhelés valószínűleg túlbecsüli a valós adatokat.

Mint látható, a parti régióban a fejlesztések befejezésével megoldódik a szennyvíz megfelelő kezelése, azonban a központi és északi régiókban adathiány van, elképzelhető, hogy még további fejlesztések szükségesek ahhoz, hogy az elfogadott, szennyvízkezelésről szóló törvény rendelkezéseit be tudják tartani.

 

4.    Rekultivációs hasznosítás lehetőségei

 

Az megvizsgált lehetséges hasznosítási lehetőségeket szerint a mezőgazdasági hasznosítás körülményes, a végleges lerakás pedig nem javasolt megoldás. Emiatt a nagy befektetés igényű, de hosszú távra a legjobban működő energetikai hasznosítás mellett, főleg rövid és középtávon a rekultivációs hasznosítás jó megoldás lehet a szennyvíziszap elhelyezésére.

Első körben egy általános kalkulációt végeztünk, mely alapján megbecsülhető, hogy ha az ország teljes szennyvíziszapját rekultivációs célra akarjuk használni, évente hány hektár terület rekultivációjához lehet hasznosítani.

Ezt követően konkrét helyszíneke vizsgáltunk meg. A szennyvíziszap rekultivációs célú hasznosításához többféle roncsolt terület is számításba jöhet. A módszer előnye, hogy egyszerre két problémát old meg: a szennyvíziszap ártalmatlanítása mellett egy környezeti, esetleg humán kockázatot okozó problémát is kezelni lehet vele.

Természetesen a vázolt példákat mintaként mutatják be a szennyvíziszap lehetséges rekultivációs felhasználására. Az egyes helyszíneken a beruházások előtt részletes megvalósíthatósági tanulmányokkal kell alátámasztani a projekt életképességét, ezen felül a magyarországi és a lenti példák alapján további rekultiválandó objektumokat (lerakók, bánya, meddőhányók) lehet kijelölni.

A szennyvíziszap rekultivációs célú felhasználásának gazdaságosságát szintén több tényező befolyásolja. A rekultiváció során nem csak szennyvíziszap, hanem egyéb hulladékok (például földmunkákból vagy bontásból származó inert hulladékok, illetve megfelelő komposztálási technológia esetén olajtartalmú iszapok) is felhasználhatók.

Bár a komposztálási technológia nem magas beruházás igényű, a méretgazdaságosság érdekében nem célszerű sok kisebb telepet létrehozni. A montenegrói viszonyokat megvizsgálva, 3-4 telephely már elegendő kapacitást tudna nyújtani. Ezek számát a rendelkezésre álló rekultiválandó helyszínek is befolyásolják.

 

5. Összefoglalás, ajánlások

 

E tanulmány elsődleges feladata, hogy feltérképezzen és helyzetelemzést adjon egy későbbi stratégiaalkotás alapjának. A folyamat első, tervezési fázisában elvégeztük az adatgyűjtést, előzetes értékeléseket, becsléseket, helyzetértékelést adtunk.

A pályázat céljának megfelelően, jelen dokumentum ismerteti a montenegrói szabályozási, gazdasági és környezeti állapotot, valamint a rendelkezésünkre álló anyagok alapján az egyes települési, térségi szennyvíztisztítókból származó szennyvíziszapokra vonatkozó adatokat. További eredményként kidolgozásra kerültek a szennyvíziszapok várható jövőbeni alakulásáról, hasznosításának lehetőségeiről szóló elemzések a rendelkezésre álló adatok függvényében.

Emellett ismertettük a Magyarországon jelenleg is működő gyakorlatokat, technológiai eljárásokat.

A tanulmány azonban az adatok korlátolt hozzáférése miatt egyszerűsítéseket is tartalmaz. Egy átfogó szennyvíziszap stratégia összeállításához az alábbi információk szükségesek:

·         A szennyvíztisztítók kapacitásával kapcsolatban csak a parti régióból kaptunk teljes körű adatokat, a központi és északi régiókból csak néhány önkormányzat létesítményeiből. Az is információ, ha jelenleg nem működik a tisztítóberendezés. Az ország teljes szennyvíz terhelésének megállapításához ez elengedhetetlen információ. Ennek hiányában jelen stratégia a terhelések, és nem a valós kapacitások alapján tudott elkészülni.

·         A jelen tanulmányban szereplő fajlagos szennyvíziszap mennyiségek alapjául szolgáló, az ország hulladékgazdálkodását bemutató tanulmányban az egyes önkormányzatoknál feltételezett technológiák alapján került kiszámításra egy átlagos, lakosegyenértékenkénti 19,5 kg sz.a. szennyvíziszap mennyiség. Az egyes szennyvíztisztítók iszapkezelési technológiáinak ismeretében ez az érték pontosítható.

Egy átfogó szennyvíziszap-kezelési stratégia megalkotása az alábbi szempontok figyelembevétele mellet javasolt:

·         Külön vizsgálat szükséges az egyes részterületekre (parti, központi és északi régió) a nagy szállítási távolságok és az eltérő iszapkeletkezési gyakorlat miatt, azonban a stratégia összeállításakor országosan, illetve regionálisan kell vizsgálni a potenciális előkezelő (víztelenítő, stabilizáló, szárító), hasznosító, befogadó helyeket, lehetséges térségi iszapkezelő kapacitásokat.

·         Az infrastruktúrafejlesztések hatására a csatornázottság, így a kezelendő szennyvizek mennyisége is növekedni fognak.

·         A parti települések szezonális, ugrásszerű lakosságnövekedése mellett számítani lehet a helyi lakosság belső migrációjára, amely a tengerparti települések állandó lélekszám emelkedésével járhat. Emellett jellemző tendencia az idegenforgalom növekedése a holtszezonban is.

·         Montenegró meglévő szennyvízkezelési stratégiájának van kapcsolódási pontja egy esetleges szennyvíziszap- kezelési és hasznosítási stratégiához.

·         A stratégiaalkotás további lépéseinél alapvető és elengedhetetlen a potenciális hasznosítási területek helyszínekre kezelési és üzemeltetési megvalósíthatósági tanulmányok elkészítése.

 

Változtassunk életünk minőségén!
Tatai Környezetvédelmi Zrt. Kereskedelmi Képviselet
Iroda: 2890 Tata, Baji út 9.
Telefon: +36 34 587 063
Fax: +36 34 587 064
E-mail: info@tkv.hu
2890 Tata, Baji út 9.
Telefon: +36 34 587 063
E-mail: kereskedelem@tkv.hu