Tatai Környezetvédelmi Zrt. mottója

 

A júniusi árvíz során Almásfüzitő reflektorfénybe került. Több szervezet különös figyelmet szentelt ugyanis a településnek, és természetesen a média is felkapta a témát. Az érdeklődés hátterében az a kérdés állt, bírják-e az árvizet a vörösiszap-tározók gátjai. Nos bírták. A gátaknak az évszázad árvize sem tudott ártani.

A tározók árvíz-biztonságát az árvízi védekezést irányító operatív törzs, illetve a felügyeletet ellátó hatóság is folyamatosan figyelte, attól függetlenül, hogy problémára nem számítottak. Az ellenőrzések eredménye számukra egyértelmű volt, és ezt az információt a nyilvánossággal is megosztották: az almásfüzitői VII-es vörösiszap-tározó gátjai stabilak, biztonságosak, az árvíz nem tud semmilyen kárt okozni bennük. „”A szakértői tanulmányok szerint nem fenyeget az a veszély, hogy a magas vízállás iszapszennyeződést mos a Dunába. Ott a veszélyhelyzethez több mint hat méterrel magasabb vízállás kellene, mint amivel maximálisan számolni lehet…” – jelentette ki akkor Orbán Viktor miniszterelnök.

Mégis felbukkantak pánikkeltők, köztük a magyarországi Greenpeace, akik túl azon, hogy a gátszakadás katasztrófájának rémével riogatták az embereket, azt is felvetették, hogy a Duna mellé telepített létesítmény nem megfelelően szigetelt, szivárog, így mérgező anyagok kerülnek a folyóba. Köztudott, hogy a hivatalos hatósági mérések többször igazolták, hogy a folyó szennyezése csupán hiedelem, azt mégis tovább próbálja szítani a Greenpeace. Csakúgy, mint a felhalmozott vörösiszap más környezetbe való elszállításának ötletét.

Ez a gondolat nem törődik a realitással, költségekkel. A vörösiszap kitermelése újabb környezetszennyezéssel járna. A vörösiszap elszállításához annyi kamion kellene, hogy egymás után állítva őket az északi sarkig érnének, nem beszélve a tetemes költségekről, amit az adófizetőknek kellene megfizetniük.

Az, hogy meg lehessen ítélni a magyarországi gyakorlatot, viszonyítási alapként érdemes körülnézni a világban, ki, hogyan oldja meg vörösiszap-gondjait.

Franciaország déli részén, Gardenne-ban az ajkaihoz hasonló timföldgyár működik. A gyár évente átlagosan 250 ezer tonna vörösiszapot süllyeszt el a tengerben. Az iszapot megtisztítják, a lúg tartalmat annyira lecsökkentik, hogy a teljes semlegesítést a tengervíz már be tudja fejezni.

Olaszországban, Szardínia szigetén is közvetlenül a tengerpart mellett találhatók a vörösiszap-tározók. A tengervizet arra használják, hogy csökkentsék a zagy lúgosságát. A levegőszennyezés elkerülésére vizet hagynak a vörösiszap tetején.

Görögországban 2006-ig a tengerben helyezték el a vörösiszapot, ám azóta a száraz lerakást vezették be.

Németországban egyetlen helyen, az Elba folyó torkolatától nem messze, egy 16 méter magas gát mögött gyűjtik a vörösiszapot. A lúgot előbb kimossák, az iszapot vezetéken szállítják a tározóba. A tározó láptalajra épült, természetes műszaki védelme van alul.

Az Egyesült Államokban az úgynevezett száraz technológiát alkalmazzák. A timföldgyárak állami támogatást kapnak, hogy biztonságban tartsák a vörösiszap-tározókat. A támogatás mögött az áll, hogy az USA-ban stratégiai tartaléknak tekintik a vörösiszapot a benne lévő értékes, ritka földfémek miatt.

A legnagyobb volumenű gyártás hazánkban egykor Almásfüzitőn volt. Nyolc tározóban több mint 15 millió tonna vörösiszap került lerakásra. Hét tározót a Tatai Környezetvédelmi Zrt. kezel, a közeli Neszmélyen lévő nyolcadikat pedig egy osztrák cég. A TKV 1986 óta fedi le ipari komposztálással előállított mesterséges talajjal a tározókat. A 167 hektáros terület 80 százaléka már fedett.

Tavasszal, amikor virágba borul minden, különösen látványos a rekultivált táj szépsége. Az árvíz példája ismét igazolta, hogy a gátak és a tározó stabil.

Változtassunk életünk minőségén!
Tatai Környezetvédelmi Zrt. Kereskedelmi Képviselet
Iroda: 2890 Tata, Baji út 9.
Telefon: +36 34 587 063
Fax: +36 34 587 064
E-mail: info@tkv.hu
2890 Tata, Baji út 9.
Telefon: +36 34 587 063
E-mail: kereskedelem@tkv.hu